Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9310 / PEERTOP.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1995-04-19 | 55KB | 873 lines

@VPeer-to-peer hálózatok@N @VMunkaállomások kéz a kézben@N Régi ígéretünknek teszünk eleget mostani cikkünkkel. A peer-to-peer hálózatok olyan -- általában kisebb -- rendszereket jelölnek, melyeknek nincs központi kiszolgáló egységük (server), ezt a szerepet a munkaállomások töltik be. Három hálózati szoftvert mutatunk be, a teljesség igénye nélkül. A teljességnek nemcsak tudásunk, hanem lapunk terjedelme is határt szab. Mindezek ellenére törekszünk arra, hogy a hálózatok iránt érdeklôdô olvasóink hasznos információkhoz juthassanak e három rendszerrôl. Cikkünk írásakor elsôsorban azokra a felhasználókra gondoltunk, akiknek a pénztárcája nem engedi, hogy a legnagyobb rendszereket szerezzék be. @VNovell NetWare Lite@N 1991 ôszén jelentette meg a Novell a NetWare Lite hálózati szoftvercsomagot, amely csupán két floppyból és egy kézikönyvbôl áll. A szoftver üzembe helyezéséhez mindössze másfél percre van szükség. A hálózati szoftver olyan IBM PC-n vagy azzal kompatibilis számítógépen helyezhetô üzembe, amely rendelkezik hálózati adapterkártyával (például Arcnet, Ethernet, Token-Ring csatolókártyával), a kártyához tartozó megfelelô impedanciájú (hullámellenállás) hálózati kábelekkel, csatlakozókkal és lezáró ellenállásokkal. A Novell ezt az új ""mini LAN" rendszerét abból a célból készítette, hogy a kisebb vállalkozások hálózati igényeit lehetôleg olcsón és a lehetô legegyszerûbb módon kielégítse. A hálózatban nem lehet két azonos sorszámú NetWare Lite szoftver, mert akkor a hálózat mûködésképtelenné válik (minden géphez külön szoftvercsomagot kell venni). A célok között szerepelt, hogy a meglévô gépekre egyszerûen és gyorsan feltehetô hálózati szoftver teremtse meg a közvetlen kapcsolatot a gépek között, biztosítva ezáltal a hardver- és szoftver-erôforrások gazdaságosabb kihasználását. Tegye lehetôvé a gépek közti kommunikációt, a file-átvitelt, a serverek lemezein (floppykon és merevlemezeken) lévô programok és adatok, a hálózathoz tartozó nyomtatók közös használatát. Fontos szempont volt az is, hogy a vállalkozás bôvítése esetén, a megnövekedett feladatok igényének megfelelôen a meglévô NetWare Lite rendszerrel már mûködô hálózat bôvíthetô legyen, és illeszkedjen a Novell NetWare operációs rendszereihez, s a két rendszer közötti kapcsolat biztosítsa azt, amire a NetWare-t használók már régóta várnak: a munkaállomások között közvetlen kapcsolatot lehessen létesíteni, amelyre az eddigi Novell NetWare rendszerek nem voltak alkalmasak. E rugalmas rendszernek természetesen bizonyos korlátai is vannak. A NetWare Lite maximum 25 gép összekapcsolására képes, s ezek közül (egy server esetén) legalább egyben merevlemeznek is lennie kell. A rendszer mûködéséhez minimum 640 Kbyte alapmemória szükséges, memóriabôvítést igényel. MS DOS 5.0, 6.0 illetve DR DOS 6.0 operációs rendszerek alatt a hálózati szoftver a felsô (640K-1M közötti) memóriába is betölthetô, így az alapmemóriában szabadon hagyja más programok számára a helyet. A hardver telepítését az alkalmazott hálózati kártya elôírása szerint kell elvégezni. Például Ethernet kártya esetén az elôírt 50 ohmos kábel, a T csatlakozók és a lezáró ellenállások megfelelô összekötését kell biztosítani. A hálózati szoftver üzembe helyezése elôtt el kell döntenünk, hogy mely gépeket kívánjuk csak munkaállomásként (idegen szóval: kliens gépként) s mely gépeket akarjuk csak serverként (dedikált serverként), illetve munkaállomásként és serverként egyaránt (nem dedikált serverként) használni. A rendszerben a server az a gép, amely megosztja nyomtatóit és könyvtárait a hálózatban lévô felhasználókkal (a Netware Lite csak ezeket képes megosztani), vagyis a hálózatba bekapcsolt összes gép ezeket sajátjaként tudja használni. A csak serverként üzembe helyezett gép munkaállomásként nem használható, csupán a hálózat többi résztvevôjének kiszolgálását végzi. A kliens gép ezzel szemben olyan munkaállomás, amely saját háttéregységei, nyomtatói mellett a hálózati server egységeit is tudja használni, viszont a hálózat többi résztvevôje a kliens gép egységeihez nem férhet hozzá. A kétféle gépegység elônyeit egyesíti a nem dedikált serverként mûködô munkaállomás, amelynek perifériáit a többi munkaállomás is tudja használni anélkül, hogy a gépen folyó munkát zavarná. Bármely típusú serverként olyan gép használható, amelynek van merevlemeze. A hálózat megtervezése során alapvetôen fontos tudni, hogy melyik gép merevlemezén vannak azok a programok, adatok, nyomtatók, amelyeket osztott módon szeretnénk használni. Ezeket kell serverként kijelölni. Ha szeretnénk közösen kihasználni a meglévô összes lemezkapacitást, telepítsük a szoftvert úgy, hogy mindegyik gép server és munkaállomás is legyen egyszerre. îgy elérhetjük, hogy bár a különbözô típusú szoftvereket más-más gépen tároljuk, a hálózati felhasználó -- ha szüksége van rá -- mégis hozzáférhet a futtatni kívánt programokhoz. Összesen 6 állomás összekapcsolása esetén (40 Mbyte/gép merevlemez-kapacitással) a tárolóképesség megsokszorozódik, és 240 Mbyte összkapacitásként jelentkezik. Ez óriási felhasználási lehetôséget biztosít, a meglévô hardver sokkal gazdaságosabb felhasználására nyílik lehetôség. Másképp fogalmazva: újabb fizikai egységek vásárlása nélkül (természetesen a kábelhálózatot és hálózati kártyákat leszámítva) a programcsomag a hálózatba kapcsolt gépek lehetôségeit jelentôsen kitágítja. Az elôbbi példánál maradva: nem kell 6 gépen ugyanazokat a programokat, adatokat tárolni, és a védett programokból is elég lehet csak egy példányt megvenni. A programcsomag különféle célú és funkciójú programokat tartalmaz, de nem feltétlenül szükséges mindegyik. Azt, hogy melyiket fogjuk használni és melyiket nem, a tervezés során a hálózat felépítésével döntjük el. A hálózat üzembe helyezése során létrejön a C:\NWLITE könyvtárában (ez az alapbeállítás szerinti könyvtár) a STARTNET.BAT nevû file. Ezt elindítva töltôdnek be a következô programok: az LSL.COM (Link Support Layer), a hálózati meghajtó (például a NE1000.COM), az IPXODI.COM, (Internetwork Packet Exchange Open Data-Link Interface) a SHARE.EXE, a SERVER.EXE, és a CLIENT.EXE. A SERVER.EXE betöltése elôtt feltétlenül szükség van a DOS SHARE programjára! Értelemszerûen a SERVER.EXE vagy a CLIENT.EXE akkor töltôdik be, ha a gép serverként és/vagy munkaállomásként dolgozik. Dedikált server üzemmódban a DEDICATE.COM-ot is le kell futtatni. A STARTNET-et csak akkor indítsuk, ha kizárólag NetWare Lite hálózatban akarunk dolgozni. A CONFIG.SYS-ben be kell állítani a LASTDRIVE=M paramétert (ez ajánlott érték), ugyanis a NetWare Lite csak A:-tól a LASTDRIVE-ban megadott betûig képes azonosítani a hálózati meghajtókat. A hardver üzembe helyezésekor nagy figyelmet kell fordítani a hálózati kábelek vezetésére. Az általam vizsgált NetWare Lite érzékenyebben reagált a felfûzésekor elkövetett hibákra (a felesleges hurkokra), mint a ""nagy" Novell. Érzékenysége abban nyilvánult meg, hogy véletlenszerûen látta a hálózatba bekapcsolt servereket. Törvényszerûséget a felismerés sorrendjében nem lehetett megfigyelni. A kábelhibák kijavítása után a hibajelenség megszûnt. Kihasználhatjuk azt a lehetôséget is, hogy önálló rendszerként egy nagyobb hálózathoz kapcsolódunk. Ha Novell NetWare hálózattal is kapcsolatba kívánunk lépni, ne indítsuk el a STARTNET-et! Ilyenkor az IPXODI.COM helyett a Novell NetWare IPX.COM-ját töltsük be -- a NetWare Lite együttmûködik a korábbi IPX verziókkal. A SHARE.EXE, a SERVER.EXE és a CLIENT.EXE után töltsük be a NetWare Shellt (NETx.COM-ot). A sorrendet feltétlenül be kell tartani, másként a kapcsolat nem jön létre. A Novell Netware a NetWare Lite-ban kijelölt hálózati meghajtókat tulajdonképpen lokális meghajtóként kezeli. A NetWare Lite hálózatba való bejelentkezés védett: csak kezelônév és jelszó ismeretében lehet bejelentkezni. Üzembe helyezés után az elsô bejelentkezô supervisortól (rendszerfelügyelô) még nem kér jelszót, de utána már javasolt a jelszó megadása, valamint új kezelôk létrehozásakor a supervisori jogosultság megtagadása. A rendszer nagy hiányossága, hogy alapértelmezésben az újonnan létrehozott kezelônek supervisori privilégiumokat ad. Ha azt elfelejtjük törölni, nem mûködik minden igényt kielégítôen az adatvédelem. Például a csak olvasási joggal rendelkezô felhasználó ugyanazt a könyvtárat más hálózati meghajtó néven kijelölheti magának írás/olvasásra! Ez nem kívánt (szándékos vagy véletlen) beavatkozásokat tesz lehetôvé az adattárakba. A hálózatba való bejelentkezéskor nincs lehetôség arra, hogy kiválasszuk, melyik Lite serverre szeretnénk bejelentkezni. A NET LOGIN parancs hatására a hálózatba bekapcsolt összes serverre bejelentkezünk. Bármely állomásról is történjen a bejelentkezés, a kezelôi név, a jelszó és a jogosultságok az egész rendszer számára ismertek. Elôfordulhat olyan eset, hogy nem mindegyik server van bekapcsolva. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kezelôk adatait minden egyes serveren tárolják. Kijelentkezéskor sincs arra mód, hogy meghatározzuk azt a servert, amelyrôl ki akarunk jelentkezni. Ez a tény egyrészt hátrány, másrészt elôny. Elônyös, hogy egy gépen az újbóli telepítéskor vagy hálózatbôvítéskor nem kell a kezelôket, jogokat újból létrehozni. Az ilyen esetben végrehajtott telepítés után az elsô hálózatba való kapcsolódáskor a rendszer a szükséges adminisztrációt az ""új" gépen elvégzi. A Novell NetWare-ben megszokott védelem meglehetôsen leszûkített formájában van jelen a NetWare Lite-ban, a felhasználói jogosultság egy adott könyvtárra vonatkozóan háromféle lehet: írás/olvasás (teljes); csak olvasás; nem hozzáférhetô. Alapbeállításban a felhasználónak a hálózati meghajtóhoz a teljes hozzáférhetôség adott, ennek kizárásáról külön kell gondoskodni. A jogosultsággal kapcsolatban felvetôdött egy másik probléma is: a rendszergazdának ügyelnie kell arra, hogy mely könyvtárakat azonosítanak a hálózati meghajtók, mivel a könyvtárak jogai örökölhetôk. Például, ha a HATODIK nevû server C: meghajtóján a kezelônek minden jogot megadtunk, hiába korlátozzuk az ugyanezen server C:\ADAT könyvtárának jogát csak olvashatóra! A kezelô felveheti a példában említett HATODIK server C: meghajtóját hálózati meghajtóként és a DOS CD parancsával be tud kerülni a C:\ADAT könyvtárába -- korlátlan jogkörrel. Csak kezelôi jogosultságok vannak, a Novell NetWare-ben megszokott csoportjogosultságok, könyvtárak maximált jogköre, file-ok tulajdonságainak beállítási lehetôségei (például file-másolás elleni védelem, csak futtatható tulajdonság stb.) hiányoznak. A hálózatba való bejelentkezés után a hálózat kezelése könnyûszerrel elsajátítható az angolul tudók számára. A menüvezérelt program segítségével (NET) kommunikálni lehet a kezelôkkel, megtekinthetô a felhasználó számlája, a hálózati meghajtók összerendelése, s elvégezhetô a nyomtatás, a jelszómegadás és a hálózattal kapcsolatos felügyeleti munkák. Természetesen parancssoros segédprogramok is rendelkezésre állnak, amelyek szintaktikailag sajnos csak kicsit hasonlítanak a Novell NetWare-ben már megszokott programokhoz. Mindenesetre online súgórendszer segíti munkánkat (net help, net help map stb.). Hálózati nyomtatás csak akkor lehetséges, ha elôzôleg egy fiktív néven létrehozott hálózati nyomtatót hozzárendelünk egy porthoz (LPT1, LPT2, LPT3, COM1, COM2) a NET CAPTURE és NET PRINT parancsokkal. A számítógépes hálózati rendszer legfontosabb jellemzôje, hogy rajta keresztül az egyes felhasználói programok hogyan mûködnek. Åltalában a hálózat akkor jó, ha a meglévô programokat és adattárakat -- azok módosítása nélkül -- tudja a felhasználó üzemeltetni. Ennek egyik feltétele, hogy a hálózat ne kívánjon a programtól különleges felkészítést, módosítást. A továbbiakban az egyes széleskörûen elterjedt alkalmazásokkal szerzett néhány tapasztalatomat foglalom össze. A Norton Commander indítása elôtt célszerû a hálózati programokat betölteni. Tapasztalatom szerint az NC ekkor problémamentesen fut a hálózatban. A nem hálózatos verziójú Quattro adatbázis-kezelô minden további nélkül használható. Több felhasználó használhatja egyszerre. Ügyelni kell azonban arra, hogy egy adatbázishoz egyszerre többen férhetnek hozzá, nincs nyomkövetés (elôzô számunkban már utaltunk ilyen hálózati problémákra). Veszélyes mûvelet, ha több felhasználó egyszerre módosítja ugyanazt a file-t: a legutolsóként elmentett változat marad meg. A NetWare Lite-nak erre nincs adatvédelme! Windows esetén csak a munkaállomásra telepített nem hálózatos Windows indítható, de csak a NetWare Lite betöltése után. Felismeri a hálózati meghajtókat és képes azokat kezelni. Nagyon kényes az üzembehelyezésre. Például a teszteléskor üzemelô hálózaton elôször Novell Eagle/ne1000 hálózati meghajtót telepítettünk, amellyel a hálózat minden funkciója kitûnôen együttmûködött, a Windows azonban nem. Ugyan felismerte a hálózati meghajtókat, de például nem tudta róla lekérni a katalógust, hanem ""végtelenített homokórát" játszott, s az egér mozgatásán kívül semmilyen más funkció nem mûködött. ùjratelepítéskor kiválasztottuk az OTHER CARDS-ból az NE 1000-et, és a probléma megszûnt. A Windowszal való kacérkodásom egyik ""rémálmára" a mai napig sem találtam választ: kiválasztottam egy Lite hálózati meghajtót alapértelmezettnek, majd innen indítottam a lokális meghajtón lévô Windowst, s bár a PATH megfelelôen volt beállítva, a bejelentkezô kép megjelenése után a gép ledermedt. Nemcsak a munkaállomást, de azt a servert is újra kellett indítani, amelynek a lemeze aktuális volt a Windows indításakor. A DOS-parancsoknál azt tapasztaltam, hogy a COPY és az XCOPY gyorsan és megbízhatóan dolgozik a hálózat meghajtóin is, míg a DISKCOPY-t nem sikerült ""átverni". Az átverés abban állt volna, hogy a B: meghajtónévhez a másik gép floppymeghajtóját rendeltük hozzá. A DISKCOPY A: B: annak ellenére nem mûködött, hogy a két floppymeghajtó típusa azonos volt. A DOS természetesen felismerte, hogy B: hálózati meghajtót azonosít. A már üzemelô rendszernél különbözô okokból (géphiba, hálózatátépítés stb.) elôfordulhat, hogy a rendszert újra üzembe kell helyezni. Ez azonban csak bizonyos trükkel valósítható meg. Az elsô üzembe helyezés során létrejön a serverként szolgáló gépen a C:\NWLITE könyvtárban egy NLCFNT nevû rejtett alkönyvtár, amelyben a különbözô adminisztrációs file-ok, userek, serverek neveit, jogait stb. tartalmazó file-ok, valamint a nyomtatáshoz szükséges adminisztráció céljára szolgáló SLPT1 könyvtár nyer elhelyezést. Az újbóli üzembe helyezéskor, ha a rendszer észreveszi, hogy a gépen már volt NetWare Lite -- miközben rendre felszólít a különbözô lemezek behelyezésére és közli, hogy a telepítést befejezte -- tréfásan letörli a C:\NWLITE könyvtár tartalmát. Ezt a problémát csak úgy elôzhetjük meg, ha például a Norton Commanderrel megszüntetjük a C:\NWLITE könyvtár teljes tartalmát és utána kezdjük el az üzembe helyezést. Összegezve a tapasztalatokat: a NetWare Lite egy olyan, kisszámú gépbôl álló, miniatürizált hálózati kapcsolat megteremtését teszi lehetôvé, amelynek szolgáltatásai még nem érik el a szokásos NetWare hálózatoknál megszokott szintet. Mégis hiánypótló szerepet tölt be, mint ahogyan azt a bevezetôben már említettem, mivel a meglévô gépek hálózatba kapcsolását, az együttes munkavégzést, a rendelkezésre álló eszközök hatékonyabb kihasználását és -- például a már meglévô nagy LAN hálózatoknál -- a lemezkapacitás megnövelését, a még egyszerûbb adatcserét teszi lehetôvé. @VMicrosoft Windows for Workgroups@N A Windowst, úgy vélem, mindenki jól ismeri, vagy legalábbis már hallott róla egy s mást. Sokan operációs rendszerként, míg mások grafikus felületként emlegetik. Akárhogy is van, tény, hogy egyre népszerûbb -- hogy ez jó vagy sem, arról megoszlanak a vélemények. A NetWare Lite megjelenésével a Novell felnyitotta a Microsoft szemét: vannak olyan, kis gépparkkal rendelkezô felhasználók, akik hálózatban szeretnének dolgozni, de semmiképp sem akarnak bonyolult és drága megoldást vásárolni. Ezért egy peer-to-peer hálózat és a népszerû Windows ""összegyúrása" mellett döntött a Microsoft. Ezt a szoftvert is sorszámmal látták el, hasonlóan a NetWare Lite-hoz, ugyanaz a termék egy hálózaton belül két példányban nem fordulhat elô (egy terméken egy felhasználói jogot értünk). A Windows for Workgroups olyan minihálózatot jelent, amivel Windows alatt, hálózatba kapcsolva dolgozhatnak a felhasználók. A Workgroups elnevezés nem véletlen, hiszen a felépített hálózat alatt munkacsoportokat lehet kialakítani. A hálózat megvalósításán kívül a szoftver magába foglal egy Mail (levelezési) és egy Schedule+ (naptári) rendszert is. Többfajta változatban is meg lehet vásárolni a terméket: kártyával együtt vagy anélkül; egy, illetve több felhasználói csomagban. A dobozban négy könyv található: a Getting Started, a User's Guide, a Mail User's Guide és a Schedule+ User's Guide. A telepítés rendkívül könnyen elvégezhetô. Ha a szoftverrel együtt forgalmazott EtherExpress-16 hálózati adaptert helyezzük üzembe, nem kell mást tennünk, csak be kell helyeznünk a kártyát a gépbe, majd a szoftver telepítésénél Express Setupot (gyors beállítás) kell kérnünk. Ilyenkor a Setup csak a számítógép hálózati azonosítóját, a munkacsoport nevét és a nyomtató típusát kéri be. A többi hálózat-specifikus beállítási lehetôség alapértelmezett, módosítani ezeket nem szükséges. Saját -- már meglévô -- adapter esetén, ha már használunk valamilyen IPX protokollal mûködô hálózatot (ilyen a Novell NetWare és a NetWare Lite), a kártya típusát automatikusan felismeri, de lehetôség van a kártya paramétereinek meghatározására is. Amennyiben ezeket elsôre nem sikerül helyesen megadni, a Windows Control Panelben, a Networks ikon segítségével állíthatjuk át ezeket. Arról, hogy a hálózat üzemképes-e, a NetWatcher program segítségével gyôzôdhetünk meg. A segédprogram a képernyôre listázza azokat a felhasználókat, akiknek a gépén már sikeresen üzembe helyezték a Windows for Workgroupsot. A hálózat akkor mûködôképes, amikor már mindenki ""lát" mindenkit. Ha ez megtörtént, már ki is lehet próbálni a felhasználók kedvencét, a Chat (párbeszéd) programot. A Chat arra szolgál, hogy hálózaton belül egy másik felhasználóval ""beszélgetni" lehessen, azaz mindkét fél begépeli közlendôjét. Ez a Chat programon belül úgy történik, hogy a segédprogram ablakát két részre osztották. A felhasználó folyamatosan gépel, amit a saját képernyôn a felsô ablakrészen lát, a partner pedig az alsó részen olvashat el. A programot a telefon logikájához illesztették: egyszerre csak két felhasználó kommunikálhat; a kapcsolat létrehozásához fel kell ""tárcsázni" -- azaz ki kell választani egy listából -- a partnert; a kapcsolat befejeztével a telefont ""le kell tenni", azaz bontani kell az összeköttetést. Egy idôben többször is el lehet indítani a Chatet, így olyan, mintha több telefonvonal lenne egyszerre. Nem véletlenül hasonlítom telefonhoz ezt a szolgáltatást, hiszen a Windows for Workgroupsban a Chat programnak az ikonja egy telefon, és ha valakit felhívnak, a Windows desktopján alul egy telefon lesz látható, aminek kagylója csörgés közben annyira rázkódik, hogy majdnem leesik. Ha egy alkalmazás ablakát teljes képernyôre nagyítjuk ki, nem látható ez a telefonikon, és ha a hang is ki van kapcsolva, a hívást a hívott fél nem érzékeli. Érdekesség, hogy a Chatbe clipboardon keresztül csak szöveges részek emelhetôk át, OLE (Object Linking and Embedding) típusú link kapcsolat pedig egyáltalán nem létesíthetô. Az @KOptions@N menübôl beállítható, hogy a saját szövegünk milyen betûtípussal és háttérrel jelenjen meg a saját képernyônkön és a partnerén. Ez a lehetôség hasonlít a Lotus cc:Mail programjának hasonló funkciójához. Ha nem tetszenének partnerünk furcsa betûtípusai, szintén az Options menüben beállíthatjuk az alsó képernyôre -- ahol a partner szövegrésze olvasható -- vonatkozóan, hogy ott is a saját betûtípus látszódjon vagy a partnerünké. Ha a sajátot választjuk, mind az alsó, mind a felsô ablakrészben ugyanazzal a betûvel jelennek meg a szövegek. Talán éppen azért cserélték le a Windows hagyományos Clipboardját Clipbookra, mert a Chat nem igazán alkalmas adatok továbbítására. A Clipbook abban különbözik elôdjétôl, hogy több kép tárolását teszi lehetôvé (a hagyományos Windows Clipboardja csak egyet tudott tárolni), és biztosítja a hálózatba kapcsolt munkaállomások Clipboardjainak elérhetôségét. Lehetôség van egyszerû másolásra egyik géprôl a másikra, de akár Embedding vagy Link kapcsolatokat is létre lehet hozni különbözô alkalmazások között, még úgy is, ha azok nem ugyanazon a gépen futnak. Az egyszerû másoláshoz csupán saját Clipboardunkról át kell másolnunk a partner Clipbookjába az objektumot, majd azt a partnernek a saját Clipbookjából kell a Clipboardjára kimásolni. Élô OLE kapcsolatokat pedig a Connect gomb megnyomásával érhetünk el. Az igazi hálózatos lehetôségek azonban nem merülnek ki az adatok másolgatásával. Minden Windows for Workgroups munkaállomás megoszthatja alkönyvtárait és nyomtatóit más felhasználókkal. Ezt szintén a Windowsra jellemzô egérhasználattal lehet elérni a File Managerbôl. Az eljárás pedig olyan egyszerû, hogy még egy kisgyerek is megteheti: a megosztani kívánt alkönyvtár nevére rá kell kattintani, majd a Share (megosztó) gombot kell megnyomni. Ezután már csak azt kell megmondani, hogy mások milyen jogosultsággal érhessék el ezt a könyvtárat. Csakúgy, mint a NetWare Lite-ban, három szintet adhatunk meg: a teljes, a csak olvasható, és az elérhetetlen hozzáférési jogot. Az elsô kettôhöz jelszót is rendelhetünk, így csak azok részére biztosítható hozzáférés, akik ismerik a kulcsszót. A Workgroups egyébként lehetôséget biztosít password-file létrehozására is. Ha a felhasználó indításkor új névvel lép be, a Windows megkérdezi, hogy létrehozza-e, és ha a válasz igen, megjegyzi a használat során a hozzáféréseket és a hozzájuk tartozó jelszavakat. Ezután már nem kell begépelni minden alkalommal a jelszavakat, mert ez megtörténik automatikusan. A hozzáférési kérelmet pedig szintén a File Managerben teheti meg a felhasználó. Ehhez csak meg kell nyomni a @KConnect Network Drive@N (hálózati drive létrehozása) gombot, majd a menübôl ki kell választani, melyik megosztott alkönyvtárat akarjuk hozzárendelni. Ha ehhez a jelszó is szükséges, be kell gépelni, illetve ez password-file használata esetén automatikusan megtörténik. Ezután már ezt a hálózati meghajtót ugyanúgy kezelhetjük, mintha az saját lenne, ameddig a kapcsolat él. Sajnos nem készítették fel a programot arra, hogy kapcsolatbontás után a hálózati meghajtón végzendô mûveletek meghiúsulása esetén hibaüzenet jelenjen meg. Ilyenkor csak a szokásos homokóra látszik egy ideig, majd hibaüzenet nélkül újra látható a tulajdonképpen már nem létezô hálózati meghajtó katalógusa. Egy-egy megosztott alkönyvtár összes alkönyvtára örökli a megosztott jogot, de ezt le is lehet tiltani. A nyomtató azon perifériák közé tartozik, amelyekbôl soha nincs elég, ezért minden hálózat megítélése során döntô szempont a nyomtató kezelése. A Windows for Workgroupsban -- hasonlóan az alkönyvtárak megosztásához -- nem kell különösebb tudás ahhoz, hogy printerünket elérhetôvé tegyük mások számára, illetve más hálózati nyomtatót elérjünk. A Print Manager menüben egyszerûen ki kell választani azt a nyomtatót, amit elérhetôvé kívánunk tenni, majd egy nevet kell begépelni, amivel mások hivatkozni fognak erre a nyomtatóra. A partnereknek ezután már csak annyi a dolguk, hogy a saját gépükön a Print Managerben a Connect Network Printer feliratú gombot megnyomják, majd menübôl kiválasszák azt a nyomtatót, amit használni szeretnének. A nyomtatás hasonlít ahhoz, mint amikor saját printerre nyomtatunk, a különbség csupán annyi, hogy a server gép (amire a hálózati nyomtató fizikailag rá van kötve) Print Managerében jelennek meg a sorban álló anyagok. Szinte minden cégnél szoktak egymás között levelezni kis cetliken a kollégák. A hálózat lehetôvé teszi, hogy a levelezést elektronikusan (hálózaton keresztül) bonyolíthassuk le. A Mail felhasználásával szöveges és grafikus információt hordozó leveleket is lehet küldeni egymásnak. Levél küldéséhez elég a Mail programban a Compose (levélkészítés) gombot megnyomni, majd megszerkeszteni a levelet. Ha kész van a levél, már csak meg kell címezni: kinek vagy kiknek szánjuk. Ennek kétféle módja van. Az egyik lehetôség, ha magunk gépeljük be a nevet, és ehhez segítséget is ad a szoftver egy névellenôrzési lehetôséggel. Néhány betû lenyomása után kérhetjük, hogy ellenôrizze a nevet. Ha abból a néhány betûbôl egyértelmûen azonosítható valamely személy, a név további betûit automatikusan kiegészíti. Ha nem így van, akkor menüben kínálja fel azokat a felhasználókat, akiknek úgy kezdôdik a neve, mint az eddig megadott néhány betû. Minden levélnek 3 prioritása lehetséges (Hi, Normal, Lo). Az alapértelmezett a normál, de ha sürgôs a levél, magasra állítható a prioritása. A Send gomb lenyomásakor a levelet ""elviszi" a postás, a saját gépünkön pedig bekerül a levél egy SENT (feladott) nevû alkönyvtárba. Nem tetszett, hogy magamnak is tudok levelet küldeni. Az Outbox (feladandó) és Inbox (kapott) leveleket két dossziéban (folder) tárolja a program. Az Inbox dossziéban további három dosszié van, a Deleted (törölt), az Inbox (bejövô) és a Sent (kimenô) leveleké. A dossziék listája négy rubrikából áll: egy ikonból, egy címzettbôl vagy feladóból, egy témából és egy dátumból. Furcsa volt számomra, hogy az Outboxban a címzett (kinek) felett ""From" (kitôl) felirat volt látható, a Sentben pedig ugyanez a hiba megtoldva az elküldés dátuma feletti ""Received" (érkezés dátuma) felirattal. A partner kétféleképp értesülhet arról, hogy levele érkezett. Ha nincs állandóan a memóriában a Mail program, az elsô indításkor listázza ki az összes levelet. Természetesen ha a felhasználó egész nap nem tölti be a programot, aznap nem értesül a levelek érkezésérôl. A másik lehetôség az ajánlott. Legyen mindig betöltve a program, akár ikonná összecsukva is, és ha levél érkezik, a levelesláda formájú ikonból egy levél fog ""kilógni". Ezzel egy idôben, hangjelzés kíséretében az egér kurzora is átvált egy pillanatra levéllé. A levél elolvasásához rá kell duplázni a teli levelesláda-ikonra, majd a megjelenô programmal tehetjük láthatóvá a kívánt levelet. A levél érkezésének figyeléséhez beállítható, hogy a program hány percenként kérdezze meg a ""postást". A gyári 10 perces beállítás kicsit hosszúnak tûnt számomra, 1 percre állítva már jobb volt a helyzet, ugyanis hiába küldjük el a levelet idôben, ha az a partner gépén nem jelenik meg (a Schedule-nél látni fogjuk, miért olyan fontos ez). A levelek listába rendezve várnak elolvasásukra, bontatlanságukat lezárt sárga boríték jelzi. Erre kettôt rákattintva megjelenik a levél tartalma. A Mailben minden Clipboard funkció mûködik, szövegrészeket és grafikákat is küldhetünk egymásnak -- bár erre a funkcióra ott van a Clipbook. Lehetôségünk van válaszadásra, a levél továbbítására, törlésére stb... Válaszolásnál ugyanúgy kell eljárnunk, mint a levélkészítésnél. A Mail programban és leírásában néhány dologra nem kaptam választ. Az egyik, hogy miért nem a Windows for Workgroups neveket használja a rendszer? Miért engedi meg, hogy két gépen is használjam a levelezést ugyanazzal a névvel? Miért van az, hogy amíg az egyik helyen ""mailbox", a másikon ""name" felirat jelenti ugyanazt? A már feltelepített levelezésnél miért nem lehetett egy egyszerûbb formáját választani a név (vagy mailbox?) megváltoztatásának? Ez utóbbi problémával fél napot töltöttem el több hálózatos szakember jelenlétében. A passwordfile-nak (vagy ki tudja, minek) köszönhetôen a Mail indításkor nem kérte be a nevemet és a jelszavamat. A könyv pedig azt írja, hogy úgy lehet megváltoztatni a nevemet, hogy amikor kéri a párbeszédablakban a nevet, egyszerûen be kell gépelni az újat. Ez tényleg egyszerû, de mi van akkor, ha nem kéri be? Végül is megoldottuk a rejtélyt az MSMAIL.MMF és az MSMAIL.INI file-ok letörlésével... A Schedule, más néven naptár a határidônaplót helyettesíti. Megtervezhetjük vele napi, illetve heti munkabeosztásunkat, a megbeszélések idôpontját pedig egyeztethetjük. Ez utóbbihoz szükséges, hogy mindenki feltüntesse a Schedule-ben elfoglaltságait. Amikor kitûzzük a megbeszélés idôpontját, csak le kell kérni a résztvevôk idôbeosztását, majd ki kell jelölni a mindenki számára alkalmas idôpontot. A résztvevôk értesítése céljából a Schedule szorosan együttmûködik a Mail rendszerrel, ugyanis ezen keresztül történik az üzenetváltás (ezért fontos, hogy a Mail percenként kérje le a kapott leveleket). A Schedule üzenete felfogható a Mail szemszögébôl egy speciális levélnek, aminek elolvasásakor olyan válaszadási lehetôségek vannak, mint Accept (nyugtázás), Decline (nem megfelelô idôpont) és Tentative (lehet, hogy ráérek). Ezek eldöntéséhez a View Scedule gomb megnyomásával behívható segítségként a Schedule. A válaszokhoz néhány mondatot is lehet fûzni, amiben indokainkat, javaslatainkat közölhetjük partnerünkkel. A bejegyzett elfoglaltságokat hajlamosak vagyunk elfelejteni, ajánlatos tehát figyelmeztetô hangjelzést kérni. Beállítható, hogy a hangjelzés hány perccel elôbb jelezzen. Amikor megjelenik a figyelmeztetô ablak és hangjelzés, kérhetô, hogy pár perc múlva újra jelezzen. Ugyanebben az ablakban az Invitate gombbal további munkatársak hívhatók meg. Fix idôpontok is megadhatók, amelyek napi, heti, kéthetes, havi és éves ciklusokban fordulnak elô, így akár a rendszeres hétfôi megbeszélést vagy az feleségünk születésnapját is -- amit gyakran elfelejtünk -- bejegyezhetjük. Végül érdemes kiemelni a Windows for Workgroups egyik elônyös tulajdonságát, az egyszerû kezelési felületet. Nem kell kommunikációs szakembernek lenni ahhoz, hogy az ikonok között elbotorkáljon valaki. Persze vannak olyan részletek is, amiket még a gyakorlottabbak számára is nehéz megérteni. @VLANtastic@N A LANtastic szintén a peer-to-peer hálózatok közé sorolható, bár tudása vetekszik a Novell NetWare-ével. A rendszernek van DOS- és Windows-változata, de ezek mûködésükben és használatukban lényegében megegyeznek. A fô különbség fôleg a windowsos egérkezelésben és DDE adatkapcsolatokban van. Éppen ezért együtt tárgyaljuk a két terméket, a lényeges eltéréseket viszont külön kiemeljük. Az elôzô két szoftvernél már tapasztaltuk, hogy az egyes szoftvercsomagok egyedi azonosító számmal vannak ellátva. îgy van ez a LANtasticnál is -- e sorszám alapján ellenôrzi magát a hálózatban, hogy minden gépre megvásároltak-e egy külön példányt. A LANtastic 5.0-ás verziója egyszerre 500 felhasználót tud lekezelni, ami ebben a kategóriában óriásinak számít. Külön felhasználói privilégiumok és finoman hangolható hozzáférési jogosultságok gondoskodnak az adatok biztonságáról. Összesen hét privilégium állítható be. Az ""A" (Super Access Control List) privilégiummal rendelkezôk minden megosztott erôforráshoz hozzáférhetnek, függetlenül attól, hogy annak jogosultságai korlátozva vannak-e vagy sem. Azok, akik ""Q"-val (Super Queue) rendelkeznek, a nyomtató várakozási sorában minden nyomtatási munkát kezelni tudnak. Ugyanígy az ""M" (Super Mail) jelenti a levelezési sorban álló összes levél kezelésének privilégiumát. Az ""U" (User Audit) kiváltsággal rendelkezô felhasználók a NET AUDIT paranccsal a naplózást irányíthatják. A Novell supervisorához hasonló jogokkal bír az, aki az ""S" (System Manager) privilégiummal rendelkezik, ô távolról lezárhatja a servert, a hálózatból kiléptethet más felhasználókat, és kezelheti a nyomtatási sorokat. Az operátoroknak ""O" (Operator) joguk van, ami azt jelenti, hogy a hálózatos üzemeltetéssel kapcsolatos információkat ôk kapják meg. A @KRemote Despooler@N program segítségével a nyomtatási sorokból törölhetnek bejegyzéseket a ""D" (Despooler) privilégiummal rendelkezô felhasználók. A fentiekbôl már látszik, a fejlesztôk odafigyeltek a hálózat megtervezésekor arra, hogy minél rugalmasabb legyen a szoftver. Ezt bizonyítja a hozzáférési jogok beállíthatósága is. Minden felhasználónak és csoportnak külön-külön be lehet állítani hozzáférési jogosultságait a különbözô erôforrásokhoz. Ezek a következôk lehetnek: R (Read Access -- olvasás), W (Write Access -- írás), C (Create File -- file létrehozása), M (Make Directory -- alkönyvtár létrehozása), L (File Lookups -- file keresése, azaz file-lista lekérése), D (Delete Files -- file törlése), K (Delete Directories -- alkönyvtár törlése), N (Rename Files -- file-ok átnevezése), E (Execute Program -- program végrehajtása), A (Change File Attributes -- file-attribútum állítása), P (Physical Access -- fizikai hozzáférés) és I (Indirect File -- indirekt file). E két utóbbi kis magyarázatra szorul. Vannak olyan alkalmazások, amelyeknél szükség van a perifériák fizikai szintû kezelésére. A fizikai hozzáférés joga biztosítja az ilyen jellegû hozzáférést a különbözô perifériákhoz, a lemezmeghajtókhoz, a nyomtatókhoz, a billentyûzetekhez stb. Az indirekt file-okat a NET INDIRECT paranccsal hozhatjuk létre. Ezek a file-ok fizikailag nem léteznek, egy meglévô file tükörképét jelentik. Amikor indirekt file-okra hivatkozunk (DIR, listázás, végrehajtás stb...) a valóságban egy fizikailag máshol elhelyezkedô (egy másik) file-t érünk el. A LANtastic indítását -- hasonlóan a NetWare Lite-hoz -- egy STARTNET.BAT file segíti, ami sorban végrehajtja a hálózat mûködtetéséhez szükséges utasításokat. Elôször a fizikai drivert és a NETBIOS meghajtót tölti be, majd a REDIR programot, ami a munkaállomások hálózati kezelôje. Ha a munkaállomás serverként is mûködik, akkor a REDIR elôtt a DOS SHARE parancsát is elindítja, majd a REDIR után a SERVER programot. Ha a gép kizárólag server funkciókat lát el, az ALONE program is használható, amely a hálózat mûködése közben ad információkat a rendszerrôl. A hálózati parancsokat egy NET nevû programon keresztül lehet elérni. A hálózatba való bejelentkezéskor (NET LOGIN) a felhasználó paraméterként nemcsak a nevét, hanem a jelszót is megadhatja. Ez bizonyos szempontból kényelmes, de használata -- biztonságtechnikai okokból -- nem ajánlott. A hálózat nemcsak saját protokolljával, hanem az IPX-szel is képes dolgozni. Ennek és a beépített NDIS támogatásnak köszönhetôen együtt tud mûködni a Unix, a Novell NetWare és a Banyan Vines operációs rendszerekkel. Ezenkívül a rendszer támogatja még az OS/2-t és annak HPFS (High Performance File System) meghajtóit is. A Chat funkció szinte magától értetôdôen benne van egy ilyen komoly hálózatban. Hasonlóan a Windows for Workgroupshoz, a Chat két egymás alatt elhelyezett ablakból áll. A felsô ablak saját gépelésünk, az alsó pedig a partner szövegének helye. Az [Ins gomb lenyomása után annak a partnernek a nevét gépelheti be a felhasználó, akivel beszélgetni szeretne. A parter úgy értesül a másik szándékáról, hogy a képernyôjén megjelenik egy vékony ablak, ami tartalmazza a kapcsolat kezdeményezôjének nevét és instrukciókat arra vonatkozólag, mit kell tenni, ha fel akarja venni a kapcsolatot. A válaszadáshoz ki kell lépni az éppen futó alkalmazásokból, ugyanis csak a NET CHAT parancs elindításával lehet felvenni a kapcsolatot. A LANtastic igazi érdekességét a hang jellegû üzenetek adják. Azonban ezt a lehetôséget csak akkor lehet használni, ha van a gépben hangkártya. A Voice Chat funkció az [F2] gomb leütésével állítható be. A hangos párbeszéd már igazán telefon jellegû, hiszen a mikrofon segítségével digitalizált hang a hálózaton keresztül jut el a partner gépére, ahol ismét beszédhanggá alakítva hallgatható meg. A Windows-változat tud egy úgynevezett LAN Radio (hangosbemondó) üzemmódot is. Olyan vállalatoknál, ahol -- bár szükség lenne rá -- nincs hangosbemondó készülék, ez kifejezetten elônyös lehetôség. A kezdeményezô fél a Voice Chathez hasonlóan a mikrofonba mondja közlendôjét, amit a többi felhasználó egyszerre hall. Nemcsak mikrofon, hanem például CD lejátszó is csatlakoztatható a rendszerhez, ilyenkor a CD-n rögzített zenét hallják a felhasználók. A beépített Mail Box üzenetek hagyására készült, ezen keresztül a felhasználók üzeneteket (leveleket) küldhetnek egymásnak. Külön ablakban látható a kimenô és a bejövô levelek listája. A begépelt szöveg után a címzett nevét bevihetjük kézzel vagy menübôl. Ha több felhasználónak kell elküldeni a levelet, joker karakterek (?;*) is felhasználhatók. Ha már a Chatban lehetôségünk van rá, miért ne tudnánk itt is hangos üzeneteket küldeni? Az üzenetek mikrofonon keresztül vihetôk be. Az [F2] gombbal kétféle minôség közül választhatunk. A szebb hangok nagyobb helyet foglalnak el a meghajtókon (0,5 Mbyte-ot 1 percnyi szöveg), ezért inkább a kevésbé jó hangminôségû üzeneteket (0,25 Mbyte percenként) érdemes használni. A hang jellegû üzenetek kiolvasásakor (meghallgatásakor) a kurzormozgató nyilakkal lehet a felvételt elôre és hátra ""tekercselni", és a szóköz-gomb lenyomásával lehet lejátszani, illetve megállítani a hanganyagot. Mind a szöveges, mind a hangos üzenetek file-ba menthetôk, így késôbb bármikor elô lehet venni és akár tovább is lehet küldeni ezeket. A LANtastic zseniális ötlete a Voice Error Message (hangos hibaüzenet). Minden hibaüzenethez egy általunk felvett hanganyag rendelhetô, így a kollégák számára érthetô, tehát magyar (vagy bármilyen más nyelvû) hibaüzenetek állíthatók be. Az ötletet az teszi hasznossá, hogy a gyakorlott felhasználók általában el sem olvassák a képernyôn lévô üzeneteket. Minden ilyen esetben persze utólag derül fény arra, hogy a szoftver figyelmeztetett valamilyen hibára, csakhogy azt a gépkezelô nem vette tudomásul. A hang az egyetlen olyan közvetítô eszköz, amit akaratunktól függetlenül is érzékelünk. Ha hanganyagot nem is, de szöveges és grafikus file-okat gyakran kell nyomtatni távoli nyomtatóra. A LANtastic egyértelmûen jobb megoldást kínál a nyomtatás megvalósítására, mint a ""nagy" Novell NetWare, ez ugyanis inkább a kisebb peer-to-peer hálózatoknál megszokottakra hasonlít, mint egy nagy LAN-éhoz. Az eljárás egyszerû: a server felkínálhatja nyomtatóját mások számára, ezt a lehetôséget más munkaállomás kihasználhatja. Egész egyszerûen csak be kell állítani a felkínált nyomtató portjának számát, majd a nyomtatót megoszthatóvá kell tenni. A munkaállomások a NET USE paranccsal vehetik használatba a felkínált nyomtatót, ilyenkor bármely, általuk használt alkalmazás nyomtathat. A munkaállomás használója a NET PRINT paranccsal file-okat küldhet a nyomtatóra anékül, hogy elôzôleg a NET USE-zal birtokba vette volna. A NET USE a Novell Capture programjához hasonlít leginkább, mivel mûködésében hasonló funkciót lát el: a lokális port címére kinyomtatott anyagokat átirányítja a hálózati printerre, így gyakorlatilag minden alkalmazásból lehet nyomtatni a központi nyomtatóra. Már szóltunk a Super Queue privilégiummal rendelkezô felhasználókról, de még nem igazán tudjuk, mit is jelent ez. Ezek a felhasználók kezelhetik a nyomtatási sort, az azokban lévô összes tételt -- tehát nemcsak a sajátjukat --, törölhetik, megállíthatják, újraindíthatják stb. Leginkább a nyomtatáskor elôforduló hibáknál, például a papír begyûrôdésénél vagy hiányánál van szükség a beavatkozásra. Éppen ezért azok részére érdemes kiadni ezt a jogot, akik a nyomtató közelében vannak. A nagyobb hálózatoknál megszokott Banner (elôlap) is kérhetô a LANtastictól. Az elôlapon többek között szerepel a felhasználó neve, gépének azonosítója, a küldés dátuma, oldalak száma, kópiák száma stb. A nyomtatások file-ba is átirányíthatók, ilyenkor csak a NET USE parancsnál van különbség a szokásos hálózati nyomtató használatba vételéhez képest. Ha erre szükség van, elég a hálózati printer neve helyett annak a file-nak a nevét megadni, amibe késôbb a nyomtatás kimenete kerül. A hálózat felkínál egy naplózási lehetôséget is. Ez nem más, mint a hálózat mûködése közben elôforduló események folyamatos rögzítése. Minden hálózat karbantartásához fontos lehet ez a funkció, hiszen a naplóból megállapíthatjuk a server be- és kikapcsolásának idôpontját, a felhasználók bejelentkezéseinek és kijelentkezéseinek idôpontjait, a nyomtatási és levelezési sorok módosításait, a nyomtatást és más felhasználói bejegyzéseket. Ha például biztonsági mentéseket végzünk, akkor érdemes ezt naplózni, így késôbb ellenôrizhetô, mikor készült el az utolsó mentés. Ilyen, nagyobbnak tekinthetô hálózatoknál kritikus lehet a felhasználók kiszolgálási sebessége. A LANtastic a lemezek gyorsítására egy LANcache nevû programot ad. A LANcache tulajdonképpen egy szoftveres lemezgyorsító, aminek segítségével mind az írási, mind az olvasási mûveletek sebessége növelhetô. Az írási mûveletek gyorsítása érdekében beállítható, hogy mennyi idô elteltével írja ki fizikailag a memóriában eltárolt adatokat. Bár a késleltetett írás rendkívül felgyorsítja a lemezhasználatot, alkalmazása csak szünetmentes áramforrás mellett ajánlott! UPS használata a server gépeknél szinte kötelezô. Gondoljunk csak bele, mi történhetne, ha egy kiírás alkalmával a memóriában maradt (tárolásra váró) adatokat még nem mentette el a server, és áramkimaradás lenne... A LANtastic ebben is nagy testvéreihez hasonlít, hiszen támogatja különbözô szünetmentes áramforrások alkalmazását (Acme Safe Power, APC, Para Systems, Sola Electric és Tripp Lite típusúakat). Åramszünet esetén az UPS a soros vonali kábelen keresztül értesíti a servert. A server a felhasználók felé kiküld egy üzenetet, amelyben mindenkit felszólít a rendszer elhagyására. Az UPS-en keresztül a server folyamatosan értesül, hány perc ideje van még hátra, s ezt folyamatosan közli a ki nem lépett felhasználókkal. A felhasználóknak be kell fejezniük a munkájukat, majd ki kell lépniük a hálózatból. Amikor az összes felhasználó kilépett, a server szabályosan lezárja önmagát, mielôtt végleg megszakadna az áramellátás. A LANtastic támogatja a merevlemez és floppymeghajtó nélküli állomásokat is. A Remote Bootinghoz szükséges, hogy a hálózati kártyán boot-EPROM legyen behelyezve. Az EPROM tartalmazza a fizikai és NETBIOS drivereket, ezzel gyakorlatilag biztosítva vannak a hálózatba való bekapcsolódás feltételei. Ahhoz, hogy ténylegesen felálljon a hálózat, egy teljes rendszerlemezt kell készíteni, amire a LANtastic INSTALL programjával rá kell másolni a CONFIG.SYS-t és az AUTOEXEC.BAT-ot. Ezt követôen a bootoló serveren a NET-MGR programmal kell generálni ennek a lemeznek a mását (Image file -- ez hasonlít az OS/2 hasonló funkciójára). Ezután már csak a serveren kell engedélyezni a távoli rendszerhívást. A LANtastic tudását tekintve profi peer-to-peer hálózatnak tekinthetô. Egyedülálló szolgáltatásaival kiemelkedik két társa, de az összes ilyen jellegû hálózati operációs rendszer közül is. @KRudnai Tamás@N